2012. december 30., vasárnap

Csillag ég, hasad a hajnal




„Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme.” (Calvin Coolidge)






Ha őszinte akarok lenni, nagyon elúsztam az utóbbi időben. (Arról ne is beszéljünk, hogy még mindig úgy érzem magam, mint aki az óceán kellős közepén egyetlen fadarabba kapaszkodik, és valami csodára vár…a cápáktól pedig eléggé tartok.) Pedig semmiképp sem szerettem volna elmulasztani a blog történetének első, meghitt karácsonyát. Színes égők villogása, zizegő papír és diós bejglitől illatozó ujjak… nyilván nem kell bemutatnom senkinek :) Kissé későn ugyan, de nagyon boldog, nyugodt, szeretetben (és friss, ropogósan illatos könyvekben) gazdag ünnepeket kívánok mindenkinek - vagyis őszintén remélem, hogy békében és vidám nevetések közepette rohantak el a napok. Köszönöm nektek, akik eddig valamilyen úton-módon ide találtatok, nélkületek ugyanis abszolút semmi értelme nem lenne az egésznek. És őszintén remélem, hogy a jövőben lesztek még többen is!


Kárpótlásul hoztam egy kis személyes csokrot az én idei csodás ajándékaimból, amik így vagy úgy, de a fa alatt vártak rám. Egyik ezért, másik azért kedves a szívemnek, és bevallom, remélni sem mertem ennyi szépséget. Ha olvastok, még egyszer borzasztóan köszönöm nektek - nem hiszem, hogy megérdemlem, de nagyon boldoggá tettetek :)




 Ráadásként pedig egy kis apróság, ami még utólag érkezett valakitől, aki a szívem egyik csücske. Úgy gondoltam, megér egy képet – ezzel (is) szeretnék köszönetet mondani nektek, hiszen eddig a Szent Johanna Gimiről írt bejegyzésem változatlanul vezeti a képzeletbeli népszerűségi listát.
(Tudom, ezzel most menthetetlenül és végérvényesen elárultam magam.)
Aki a fülemet látva esetleg rájön, hogy személyesen is ismer, azt meglepem egy tábla csokival. Vagy egy csavarhúzóval.


Rátok milyen meglepetések vártak a karácsonyfa alatt?:) 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése