2012. december 30., vasárnap - 21:35 • Kata • 0 komment
„Nem
időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan
és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme.”
(Calvin Coolidge)
Ha őszinte akarok lenni, nagyon
elúsztam az utóbbi időben. (Arról ne is beszéljünk, hogy még mindig úgy érzem
magam, mint aki az óceán kellős közepén egyetlen fadarabba kapaszkodik, és
valami csodára vár…a cápáktól pedig eléggé tartok.) Pedig semmiképp sem
szerettem volna elmulasztani a blog történetének első, meghitt karácsonyát.
Színes égők villogása, zizegő papír és diós bejglitől illatozó ujjak… nyilván
nem kell bemutatnom senkinek :) Kissé későn ugyan, de nagyon boldog, nyugodt,
szeretetben (és friss, ropogósan illatos könyvekben) gazdag ünnepeket kívánok
mindenkinek - vagyis őszintén remélem, hogy békében és vidám nevetések közepette rohantak el a napok. Köszönöm nektek, akik eddig valamilyen úton-módon ide találtatok,
nélkületek ugyanis abszolút semmi értelme nem lenne az egésznek. És őszintén
remélem, hogy a jövőben lesztek még többen is!
Kárpótlásul hoztam egy kis személyes
csokrot az én idei csodás ajándékaimból, amik így vagy úgy, de a fa alatt
vártak rám. Egyik ezért, másik azért kedves a szívemnek, és bevallom, remélni
sem mertem ennyi szépséget. Ha olvastok, még egyszer borzasztóan köszönöm nektek - nem hiszem, hogy megérdemlem, de nagyon boldoggá tettetek :)
(Tudom, ezzel most menthetetlenül és
végérvényesen elárultam magam.)
Aki a fülemet látva esetleg rájön, hogy személyesen is ismer, azt meglepem egy tábla csokival. Vagy egy csavarhúzóval.
Aki a fülemet látva esetleg rájön, hogy személyesen is ismer, azt meglepem egy tábla csokival. Vagy egy csavarhúzóval.
Rátok milyen meglepetések vártak a
karácsonyfa alatt?:)
VISSZA ELŐRE