2013. május 7., kedd

Hazatérés


Weheartit.com
A hosszú kényszerszünet után leakasztom a táblát, és benyitok ezen a virtuális, titkoktól, kétségektől és rejtett fénytől néma ajtón. Halkan lélegzem. Visszalépni ide olyan, mint amikor elrejtőzöl a világ elől a kedvenc helyeden, és a porba dobhatsz minden álarcot, minden műmosolyt és legyintést, amit másoknak tartottál fenn.
Mint az eső sóhajoktól terhes, reszkető illata egy késői kedd délutánon. Egy cseppnyi szaggatottan szétfolyó napfénycsillám. A zsenge szél, ami forradásokat sír a háztetőre.
Vagy mint csendben elrejtőzni a könyv lapjai közt, a betűk árnyékában, végigsimítani egy-egy szón, viszonzásképp azért a szépségért, amit önzetlenül hagytak a nyelvemen emlékül. Egy kicsit most feszengek, egy kicsit még mocorgok, újra megismerkedem a szavak határaival, képzeletben zsebre vágott kézzel odébb rugdalok néhány írásjelet. És hagyom, hogy átmosson ez az érzés, ez a meglepett, szeretettől rémlő homály.

Megint itt vagyok, csak a könyvek és én.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése