2013. május 7., kedd - 22:39 • Kata • 0 komment
 |
| Weheartit.com |
Mint
az eső sóhajoktól terhes, reszkető illata egy késői kedd
délutánon. Egy cseppnyi szaggatottan szétfolyó napfénycsillám.
A zsenge szél, ami forradásokat sír a háztetőre.
Vagy
mint csendben elrejtőzni a könyv lapjai közt, a betűk árnyékában,
végigsimítani egy-egy szón, viszonzásképp azért a szépségért,
amit önzetlenül hagytak a nyelvemen emlékül. Egy kicsit most
feszengek, egy kicsit még mocorgok, újra megismerkedem a szavak
határaival, képzeletben zsebre vágott kézzel odébb rugdalok
néhány írásjelet. És hagyom, hogy átmosson ez az érzés, ez a
meglepett, szeretettől rémlő homály.
Megint
itt vagyok, csak a könyvek és én.
VISSZA ELŐRE